Gömbpanorámák

Az első, román stílusú, altemplomos, emelt szentélyű székesegyházból az északi mellékhajó félköríves apszisa maradt fenn eredeti formájában (a másik két apszist a XX. század elején építették újjá). A templomot 1270 után gótikus stílusban átépítették, majd 1481-1486 között kibővítették. A XIII. századból származnak a templom hosszfalának kváderkövekkel szegett, hatalmas támpillérei, a padlástérben felfedezett csúcsíves árkádsor és a templom befalazott ablakkeretei. A templom barokk átépítése 1634-1645 között készült Giovanni Battista Rava tervei alapján. Homlokzati tornyát 1681-ben emelték, majd újabb átépítés következett 1743-1783 között. Főhomlokzata viszont 1823-ben készült, ugyanis a torony a XIX. század elején statikailag megrendült, hogy a ledőlést megakadályozzák, elé építették ezt az adott kor ízlésének megfelelő, klasszicista stílusú homlokfalat. 

A bronzkapu a győri kovácsművész, Sima Bandi alkotása. Ezen a kapun belépve tárul elénk a barokk jegyeit magán viselő templombelső, amelynek építészeti munkái Hefele Menyhért, a festőmunkák Anton Maulbertsch nevéhez fűződnek. A főhajó dongaboltozatának közepén Krisztus fényben úszó alakja látható, kétoldalt Mózes és Illés, köröttük angyalok serege. A fiókboltozatokon háttérben Krisztus, illetve az Ó- és Újszövetségből vett témák láthatók. A szentély feletti boltozaton is Maulbertsch-freskót látunk: magyar szentek hódolnak isten előtt. A Hefele tervezte főoltár képe - Mária mennybevitele - szintén az ő alkotása. A szentély előtt két érdekes domborművet látunk: két fekete oltárt. Az egyiken Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának, a másik témája Szent László királyhoz kötődik.